AD HOC (ET NUNC)
A Köztes Idő wikiből
AD HOC (ET NUNC)
Erhardt Miklós, Costache Adrián, Csete Mónika, Fátyol Viola, Gink-Miszlivetz Sára, Gyapai Janka, Harkai Doma, Hódi Csilla, Horváth Dániel, Miló Gábor, Perger Zsófia, Peternák Zsigmond, Szurdi András és Ulbert Ádám kiállítása
2009. november 25 – december 18.
Megnyitó: november 24., 18 óra
Képzeljük el, hogy a Dorottya Galéria, a maga formai és tartalmi ürességében, változatlanul fennmarad egy olasz divatszaküzletek uralta sétálóutcában, luxushotelek szomszédságában. A jövőjével kapcsolatban eleddig döntésképtelennek bizonyuló erők rálegyintenek, a profilját visszamenőleg, illetve ideiglenesen kialakítani igyekvő kulturális munkások érdeklődése kifullad. Ezt a lehetetlen helyzetet igyekszik konceptuálisan hasznosítani az Ad Hoc (et Nunc), a Köztes idő sorozat záró kiállítása.
A kiállítás közvetlen előzménye egy kiállításdizájn-workshop a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol a résztvevők, valamennyien a MOME Vizuális Kommunikáció Tanszékének hallgatói, Erhardt Miklóssal közösen arra igyekeztek választ találni, hogy milyen módon hozható létre művészi reakció egy adott tematikára és kiállítótérre, illetve a tér által képviselt kontextusra, elsődlegesen háttérdizájn és installációs elemek használatával, egy kollektív folyamat eredményeként. A workshop során körbejárták a Dorottya Galéria és a Köztes idő kiállítás sorozat történetét, bejárták a teret, felmérték a munkájukhoz rendelkezésre álló anyagokat, majd belekezdtek abba a küzdelembe, amit a közös (és alapvetően céltalan) kreatív munka mindig magával hoz.
A dolog természetéből adódóan a végeredmény előre nehezen leírható. A tervekben egy olyan kiállítás szerepel, amelynek célközönsége a kortárs művészet és az intézménykritika területén nem otthonos, a városi környezettel rövid időre elkötelezett, de az adott korlátok közt valóban kíváncsi járókelő. A galéria történetének és jelen helyzetének megközelítéséhez Csokonai Vitéz Mihály vígeposza merült fel, mint inspirációs vezérfonál. Dorottya, nem találván urat (üzemeltetőt) magának, kis performansszal igyekszik lendületbe hozni a sorsot: egy éjjeliedényből és emlékeiből installációt épít, majd a hajfürtökből, táncrendekből, szerelmes levelekből és mirtusz-koszorúkból rakott máglyát kéngyertyákkal, néhány balha társaságában, meggyújtja, kártyát vet, és erősen fogadkozik…
Ámor ezt hallgatta, nevette, és jelűl
Egy kisded mennydörgést durranta balfelűl,
Mellyre az áerbe magát felemelte
Éris, s az áldozat tüzét elpeselte.
(Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya vagyis A dámák diadalma a fársángon, Második könyv)
Együttműködő partner: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
Támogatók: Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap
