Terv (a Tudás Múzeumához)
A Köztes Idő wikiből
Köztes idő: Terv (a Tudás Múzeumához) 2009. június 24 – július 30.
A Köztes idő sorozat második kiállítására Lia Perjovschi bukaresti képzőművészt hívtuk meg. Munkásságának egyik alappillére a ’90-es évek második felében elkezdett projekt a CAA / CAA (Kortárs Művészeti Archívum / ma Kortárs Művészeti Analízis Központ), mely a művész kontextusteremtés igényéből ered. Ez egy olyan archívum, mozgó platform, melynek keretén belül Lia Perjovschi konceptuális és pedagógiai szándékú akciókat szervez workshopok, előadások, beszélgetések, kiállítások formájában, melyek legfőbb mozgatórugója az igény a történelem, az esztétikai és társadalmi formációk konstrukciójának megfigyelése, valamint a tudás átadásának szükséglete.
Az ideálokba, az álmok megvalósításába, valamint a művészet tudásgyarapító funkciójába vetett hit Lia Perjovschi művészi gyakorlatának egyik legfontosabb jellemzője. A Tudás Múzeumának most bemutatott terve – mely az említett archiválási tevékenységből nőtt ki – egy képzeletbeli múzeum gondolatát veti fel, mely a Test, a Föld és az Univerzum metaforáira épül. A Tudás Múzeumára jellemző az interdiszciplináris megközelítés, a művészetnek egy változó összefüggésrendszerbe történő belehelyezése. A múzeum, mint nyitott struktúrájú archívum, a spektákulum helyett a tanulási folyamatokra fekteti a hangsúlyt. A címben szereplő terv több mint ötlet, inkább a néző emancipációját megkísérlő, felelősségteljes vízióként értelmezhető.
A kiállított installáció, amely rajzokból, tárgyakból, diagramokból, fotókból, színes nyomatokból áll, azt az információhalmazt tárgyiasítja, amelyet a művész olvasmányaiból, utazásai, illetve munkássága során szerzett. Az így keletkezett „mentális térképeken” keresztül a nézők betekintést nyerhetnek azokba a szelekciós folyamatokba, módszerekbe, amelyek meghatározzák a művésznek a világhoz való viszonyulását, illetve amelyek alapján a dolgokat társítja, saját világértelmezését felépíti.
Lia Perjovschi számára az információ gyűjtése és strukturálása egyaránt szükséglet és misszió. Gyűjtési szenvedélyének kiélésével a művész részben kompenzálni kívánja mindazt, ami 1989 előtt számára nem volt elérhető. Az információ kritikai szemlélete, a saját nézőpontok és kritériumok szerinti rendszerezése ugyanakkor önépítő tevékenység, mely segíti a művész eligazodását abban a kaotikus információözönben, mely Romániát a forradalom után hirtelen elöntötte. Nem utolsó sorban kiemelendő a Tudás Múzeumának, valamint a többi információgyűjtésen alapuló projektnek az emancipációs jellege. A művész történelem-, művészettörténet-konstrukcióiban, illetve világértelmezésében az egyén (művész, nő, kelet-európai, tudatos fogyasztó stb.) szabad és tudatos véleményformálása kap hangot, mely alternatívát jelent a hatalmi pozíciókból generált diskurzusokkal szemben.
Együttműködő partner: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
Támogatók: Román Kulturális Intézet, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, MKI Plexi Kft.
